A motoros naplója

Barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy július utolsó szombatján átruccanunk Pozsonyba. Azért pont oda, mert egyfelől megvan az az érzés, hogy az ember külföldre megy (lévén személy szerint nemigen jártam a térképre festett piros vonalon kívül ezidáig), másfelől viszont nincs túl messze, egy nap alatt kényelmesen megjárható. A statisztikai adatok kedvelőinek pár infó: Pozsony Szlovákia fővárosa (egyben hazánk történelmének egyik legjenetősebb helyszíne), lakossága valamivel meghaladja a négyszázezer főt (ez Budapest népességének nagyjából a negyede), területe 367,9 négyzetkilométer (Budapesté 525). 

Az autó leparkolása utáni első állomás a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja (Most SNP) volt, pontosabban a képen látható pozsonyligetfalui hídfője, és az annak tetején található, UFO nevű étteremmel kombinált kilátó - azt hiszem nem kell magyarázni a név miértjét :) A 430 méter hosszú hidat egyébként 1967-ben kezdték el építeni és 1972-ben adták át a forgalomnak. A kilátó most se néz ki avíttasan, majd fél évszázaddal ezelőtt pláne futurisztikus lehetett!

A tetőteraszra a belépő kifizetése után lifttel lehet feljutni, ahol rövid bemutató videót láthatunk az étteremről is. Mi azt nem próbáltuk (egyrészt mert még nem voltunk éhesek, másrészt a fine dining nem a mi műfajunk), ám a panorámát kár lett volna kihagyni (katt a képre a nagyobb méretért)! 

A híd megépítésének ára is volt (már a pénzbeli értelmen túl): az óváros egy része áldozatául esett a hídról levezető városi autópályának. Ehhez képest az Erzsébet híd - Kossuth Lajos utca tengely valósággal belesimul a városszövetbe, pedig ott is az autóforgalom átvezetése volt az elsőrendű szempont... A kép jobb szélén éles szeműek felfedezhetik a Szlovák Rádió épületét, ami egy fejjel lefelé fordított gúla. Építészetileg biztos nagy bravúr, de értelmét kevésbé látom :)

A híd ugyan csúnyán belerondított az Óvárosba, de szükség az kétségkívül volt rá: a képen Pozsonyligetfalu véget nem érő panelrengetegét láthatjuk - a város lakosságának negyede itt él! A több mint százezer fős lakótelep a régió legnagyobbja (összehasonlításképp: itthon a Füredi utcai lakótelep a legnépesebb a maga nem egészen 60000 lakójával), érthető tehát, hogy a korábban egyetlen átkelőként funkcionáló Öreg híd a maga 2x1 sávjával édeskevés lett volna a várható forgalomra. Ami érdekes, hogy a tömegközlekedést ehhez képest egészen tavalyig csak buszok jelentették - de erről bővebben lesz szó egy másik posztban. 

Nade vissza a város szebbik oldalához: a képen a pozsonyi vár, azon belül is a Palota épülete látható. Az épület amúgy többnyire kiállításoknak ad helyet, a belső udvaron pedig éppen színházi előadáshoz készülődtek.

Ez pedig itt a szlovákiai parlament épülete, mely követlenül a Palota mellett helyezkedik el. Mit ne mondjak, nekünk azért szebb van :)

Egy kiadós sétát követően végül innen, a parlament felőli Bécsi kapun jutottunk fel a Palota épületéhez. Egyébként a közelmúltban történt felújításnak hála az egész épületegyüttes nagyon szép állapotban van. Mindamellett a gyalogosan bejárható területet is nagyobbnak éreztem, mint Budapesten: egészen sokáig lehetett úgy barangolni az Óvárosban, hogy ne botoljunk autóba, és nem, nem ugyan az a háztömb körül keringtünk :)

A poszt zárásaként pedig a Palotából nézünk visszafelé: épp Szvatopluk készül kivont karddal nekirontani a panelrengetegnek :) A szobor azonban nem bizonyult ilyen mókás témának 2010-es felállításakor: megkérdőjelezték többek közt az alkotó személyét, a szobor felállításának helyét, és a mögé álkotott ideológiát. Eleinte szó volt az áthelyezéséről, sőt a lebontásáról is, ám mint a mellékelt ábra mutatja, végül maradt a helyén. Hiába, a történelem nem csak nálunk sarkalatos pont, főleg ha a politika is szeretné játszótérnek használni...