Pozsonyi kirándulásunk alkalmával természetesen nem csak az UFO-t és a várat néztük meg, csatangoltunk még különösebb cél nélkül egy kicsit, keresztül-kasul bejárva az óvárost.
A képen távolban a Koronázó templom látható, amelynek lépcsői előtt ömlik le a forgalom Ligetfalu felől, tőle balra pedig a városfal hídépítéskor helyreállított maradványai.
Ami azt illeti, nekem nagyon tetszett Pozsony belvárosa: érzésre sokkal nagyobb területet lehet gyalogosan bejárni, mint Budapesten anélkül, hogy autókba botlanánk, ráadásul ilyen jópofa sikátorszerű utcák is vannak. Mondom ezt annak ellenére, hogy az egyik lépcsőin kis híján kitörtem a bokám :)
A túristatengeren túl a Szent Mihály kapu látható. Minket a soproni tűztoronyra emlékeztetett, noha túl sok közös nincs bennük: ő itt a Pozsonyt védő egyik kapu volt, és a XIV. századtól kezdve látta el feladatát - a túloldalán látni a várárok maradványát is. Ide is fel lehet menni, de ezt már kihagytuk, eleget láttunk már ki aznap magas helyekről.
Teljesen véletlenül botlottunk bele a fentebb látható szoborba - ez a kifejezés akár szó szerint érthető lenne, ha nem állnák körül folyton turisták. Cumilnak hívják egyébként, motivációjáról pedig elétrőek a források: egyesek szerint megfáradt a munkában, máshol azt írják, hogy csak a korzó forgalmát figyeli, de olyat is olvastam, hogy a hölygek szoknyája alá les be - ez mondjuk megmagyarázná a mosolyát :) Szegény amúgy kétszer is fejét vesztette a figyelmetlen autósok miatt, úgyhogy külön kis tábla hívja fel rá a figyelmet. Nem ő amúgy az egyetlen ilyen szobor, számos társa akad még az Óvárosban.
Szerencsére az ilyen festett tűzfalak Budapesten sem számítanak ismeretlennek, de ez a róka annyira jól nézett ki, hogy nincs szívem kihagyni a beszámolóból :)
Idáid ugyan csak áradoztam Pozsonyról, de azért hozzá kell tenni, hogy itt sem fénylik minden, ezt a romos házat például a főtértől egy saroknyira fotóztam. A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja sem volt matyóhímés: a ligetfalusi hídfő környéke csak szimplán elhanyagolt (pedig itt van a bejárat az UFO-hoz és a benne lévő fine dining étteremhez), a túloldalon a buszállomás sarkánál viszont olyan masszív hugyszag ütötte meg az orrunkat, ami bármelyik elhagyott itthoni aluljárónak becsületére válna :/
Hogy valami pozitívabbal zárjam a beszámolót: az autóhoz visszafele sétálva teljesen véletlenül botlottunk bele a Music In The Park nevű rendezvénybe. A koncepció pofonegyszerű: néhány komolyzenei formáció kiül a parkba minden szombat délután és elkezdenek zenélni, az emberek pedig hallgatják. Vagy mellette porkócon ülve-feküdve, vagy nem messze tollasbadázva, focizva. És működik: az ember úgy érzi, hogy egy élhető és élő városban van, minőségi zenét hallgat a jó levegőn, egyszerűen jó kedvre derül az egésztől. Nem kell sokmilliárdos nagyberuházás ahhoz, hogy egy városi park kellemes hely legyen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
